Két éve költöztünk ki a városból egy falu szélére, és ezzel együtt az irodám is átkerült egy kilenc négyzetméteres melléképületbe. Weboldalakat készítek, tehát elvileg mindegy, hol ülök le a géppel, gyakorlatilag viszont kiderült, hogy semmi nem mindegy.

Az első hónapban a net volt a gond. A régi lakásban optika volt, itt viszont mobilnetről ment minden, és amikor egy ügyfél oldalát pakoltam fel élesben, kétszer szakadt meg a feltöltés félúton. Az ilyen pillanatokban tanulja meg az ember, hogy a stabilitás fontosabb, mint a sebesség.

A második hónapban a hőmérséklet jött. A melléképületben nyáron harmincöt fok volt, télen tíz, a gép hangosan ventilált, én meg kabátban ültem a monitor előtt, mint valami sarkkutató. Ezt egy klímával megoldottuk.

A harmadik dolgot viszont nem lehetett egy géppel elintézni. A telek nagy, hátul van egy régi pajta, oldalt egy nyitott kocsibeálló, és az egész úgy néz ki az útról, mintha senki nem lakna itt. Az első nyáron háromszor jöttek be az udvarra idegenek, kétszer eltűnt valami a kocsibeállóból, és onnantól kezdve minden zajra felkaptam a fejem munka közben.

Egy ismerős szakember, akivel egy közös ügyfélnél dolgoztunk együtt, mondta el, hogy ő ezt hogyan oldotta meg magánál.

Ő maga is a metroman.hu kínálatából vásárolt, és rögtön az elején kijavította a legnagyobb tévedésemet. Én ugyanis abban gondolkodtam, hogy majd húzunk egy kábelt a pajtáig, ő pedig megkérdezte, mennyi is az a táv. Nyolcvan méter. Erre annyit mondott, hogy ennyiért nem éri meg árkot ásni, ha egyszer a kamera napelemes változatban is kapható.

Ez volt az a pont, ahol elkezdtem komolyan utánaolvasni a témának. Kiderült, hogy két különböző dologról van szó, és az emberek nagy része, köztük én is, összekeveri őket. Az egyik a napelemes 4G kamera, ami SIM-kártyával, mobilhálózaton keresztül küldi a képet, tehát ott is működik, ahol nincs wifi és nincs vezetékes net. A másik a napelemes wifi kamera, ami akkor jó, ha van kiépített wifi hálózat, csak éppen áram nincs a helyszínen.

Nálunk a pajta esete pont az utóbbi volt, a kocsibeálló viszont a wifi határán állt, tehát a két típus közötti különbség hirtelen nagyon is gyakorlati kérdéssé vált.

A webes munkából egyébként pontosan ezt a gondolkodást hoztam magammal. Egy weboldalnál sem az a kérdés, hogy melyik a legszebb sablon, hanem az, hogy hol fut, mennyi terhelést bír el, és mi történik vele, ha három hónapig senki nem nyúl hozzá. A tárhely, a mentés és a frissítés ugyanolyan unalmas, láthatatlan réteg, mint egy kamera tápellátása, és ugyanúgy akkor derül ki róla minden, amikor baj van.

Az ügyfeleim fele ezt nem érti meg elsőre. Jönnek egy szép látványtervvel, és azt szeretnék, hogy holnapra fent legyen az oldal, közben a lényeg az, hogy a megrendelés-visszaigazoló levél kimegy-e éjjel kettőkor, amikor senki nem ül a gép előtt. A telken ugyanezt tanultam meg újra: az számít, ami magától is működik.

Az első próbálkozásom egy olcsóbb darab volt, 22 990 forintért, négy megapixellel, 4000 milliamperórás akkuval és IP65 védettséggel. A nyarat kiválóan bírta. Júliusban egyszer sem esett a töltöttsége hetven százalék alá, augusztusban pedig már oda sem néztem, mert megszoktam, hogy egyszerűen megy.

Novemberben viszont jött az a két hét, amikor Magyarországon gyakorlatilag nem sütött ki a nap. Reggel köd, délben szürkeség, délután négykor sötét. A töltöttség napi három-négy százalékot csúszott lefelé, és a második hét végén már azon kaptam magam, hogy a telefonomon nem a képet nézem, hanem az akkumulátor ikont. Aztán egy szerdai napon egyszerűen nem jött értesítés, és tudtam, hogy vége.

Utólag nem az eszközt hibáztatom. Egyszerűen rosszul mértem fel, mit jelent télen az, hogy napelemes: nyáron a napi töltés bőven fedezi a fogyasztást, novembertől februárig viszont a tartalék számít, tehát az akkumulátor mérete és a panel teljesítménye.

Ekkor néztem meg alaposabban azt a kategóriát, ahol a kamera napelemes tápellátással szerepel: online látogatásomkor, amikor ezt a bejegyzést írom, éppen tizennyolc termék van benne, 22 990 forinttól 109 850 forintig. A lényeges különbség nem a felbontásban van, hanem a napelem teljesítményében és az akkumulátor kapacitásában. A felső kategóriában például van olyan típus, ahol 60 wattos napelem és 20 amperórás akkumulátor dolgozik, öt megapixeles képpel, ez 84 500 forint. A legdrágább darab ötszörös optikai zoommal 109 850 forintba kerül.

A középmezőnyben találtam meg azt, ami nekünk kellett. Egy duál lencsés, mobilhálózatos típus 34 990 forint helyett 28 990 forintért volt kapható, egy másik hasonló 27 990 helyett 24 990 forintért. Van közte olyan is, ami az okostelefonos alkalmazással kezelhető, 49 990 forintért, és olyan is, amelyik hármas kameraegységgel, hat megapixellel dolgozik, 44 990 forintért.

Végül kettőt vettem, két különböző helyre. A pajtára a mobilhálózatos változat került, mert oda a wifi nem ér el. A kocsibeállóhoz közelebbi pontra egy egyszerűbb darab jött, ami a ház hálózatára csatlakozik. Így lett a végén mindkét helyen napelemes a kamera, viszont két teljesen más okból.

A második télen már tudtam, mit kell csinálni. A napelemet nem vízszintesen, hanem meredekebb szögben állítottam be, hogy a hó lecsússzon róla, és délre néz. Ez a két apróság többet segített, mint az összes korábbi találgatás. Az idei januárban egyszer sem merült le egyik sem.

A telepítésnél kaptam egy jó tanácsot a szakember ismerőstől: ne a legmagasabb pontra tegyem, hanem oda, ahonnan a bejárat és az útról belátható rész is látszik. A magasság látványos, de a használható kép fontosabb. Az első kamerámat a pajta oromzatára raktam, öt méter magasra, és két hónapig gyönyörű felvételeim voltak a szomszéd háztetőjéről meg egy nyárfa koronájáról. Amikor lejjebb került két és fél méterre, hirtelen az látszott, ami számít: az udvar, a kapu és a kocsibeálló.

Az sem mindegy, mi van a kamera előtt. Nálunk egy bokor ága lógott bele a képbe, és minden szeles éjszaka elindította a felvételt. Két perc metszőollóval, és megszűnt a probléma, ami addig hetente hetven fölösleges értesítést gyártott.

Ha most kezdeném az egészet elölről, két dolgot csinálnék másképp. Nem vennék olcsóbb darabot azzal, hogy majd kiderül, elég lesz-e, mert a téli hónapokban derül ki, és akkor már késő. És előre eldönteném, hol lesz wifi, mert ez határozza meg, milyen típus jöhet szóba, nem pedig az ár.

A Metroman oldalán azt írják magukról, hogy több mint huszonöt éve foglalkoznak elektronikával. Ebből annyit láttam, hogy a kategórialeírásaik érthetőek voltak egy olyan embernek is, aki a napelemes technikához nem ért. A kamera napelemes kínálatában amúgy még mindig találok olyan típust, amit szívesen kipróbálnék, például egy tízszeres optikai zoomosat 74 990 forintért.

Az egészben az a legfurcsább, hogy két év alatt ugyanoda jutottam a telek körül, ahová a webes munkában: a látványos megoldás soha nem éri meg a láthatatlan, unalmas alapok nélkül. Most, hogy a melléképületben ülök és dolgozom, nem kapom fel a fejem minden zajra, és ez a nyugalom többet ér annál, amennyit a két eszközért a metroman.hu-nál fizettem.