Informatikusnak lenni menő cucc. Legalábbis nekem jól jött ki a dolog. Egy ügynökség alkalmazott teljes munkaidőben, de home office-ban. Csupán hétfőnként kell bejárjak megbeszélésekre, ezen kívül pedig határidőim vannak és minden mást úgy osztok be, ahogyan akarok. Több, mint három évig így is nyomtam a dolgot, folyton otthon ültem és dolgoztam, ha pedig már elfogyott a munka, saját erőmből tovább képeztem magam. Egy idő után azonban arra jöttem rá, hogy nem tesz jót az egészségemnek, ha minden nap bent ülök a házban és ki sem mozdulok. Persze, fizikailag lusta emberből nem lettem hirtelen egy pattogó kis labda, de úgy döntöttem, hogy keresek valami hobbit, ami kellően lusta hozzám, de mégis kint történik és igényel némi erőfeszítést.

És ez lett a motorozás. Azóta pedig évek teltek el, és még mindig a szerelmem ez az időtöltés. Szeretem, hogy körbe utazhatom az országot, és néha még a környező országokat is, úgy, hogy mindent látok és mindent érzékelek a saját bőrömön. Sokkal izgalmasabbnak tartom, mint autókázni. Azóta találtam néhány új barátot is, akikkel összeköt ennek a szabad és felhőtlen motoros érzésnek a szeretete. A legérdekesebb pedig a barátságunk története. Épp egy motoros kabátot rendeltem magamnak, amikor a futár kicsit megbonyolította a dolgunkat. A motorom, a sisakom, valamint a kabátom kiválasztásával kapcsolatosan is egy távoli ismerősömmel egyeztettem, aki motorozik, de akivel valahogy soha nem talált igazán a szó. Persze, a motor kiválasztása ennél azért több volt: hónapokig olvasgattam a fórumokat, nézegettem a videókat és egyeztettem árusítókkal, amíg sikerült meghoznom a döntésemet.

A motoros kabátok közül a Sixgear magyar márka Switch motoros bőrdzsekijét választottam, ami nemcsak, hogy tökéletes kabát, de elérhető 5XL-es méretben is, ami, sajnos, a sok számítógép előtt üléstől pontosan az én méretem. Azt olvastam a vélemények között, hogy nagy sebességnél sem kap be a szél a kabátba, és nem lobog, így hát nyilvánvaló, hogy ezt választottam. És valóban így is van: tökéletes viselet, egyáltalán nem fúj át rajta a szél, közben pedig kényelmes is: könnyedén be tudom hajtani a karomat és bármerre el tudok fordulni benne. Egyébként pedig az is tetszett benne, hogy a karján és a két oldalon is van egy-egy merőleges sáv, ami, ha igazak a pletykák, karcsúsítja az embert, ellentétben a vízszintes csíkokkal.

A Shox-ról rendeltem a kabátot, ami a túramotorosok legjobb üzlethálózata. Ezt persze akkor még nem tudtam, csak a már említett távoli ismerősöm ajánlására döntöttem mellettük. Na de hogy is lettek nekem igazi motoros barátaim, és mi köze ennek a futárhoz?

Megrendeltem az 5XL-es kabátomat, és néhány nap után, amikor megérkezett a futár és a kezembe nyomta a csomagot, nem ellenőriztük le a nevemet raja, sem ő, sem én. Kezdő hiba, tudom, de nagyon izgatott voltam már a dzseki miatt, nála meg volt egy tökéletesen pont ugyanolyan csomag, és úgy tűnik ő is figyelmetlen volt. Amikor ő már elment, és én kibontottam a dobozt, egy női Sixgear motoros dzseki volt benne, valami irgalmatlanul pici méretben (hozzám képest legalábbis). Először természetesen nagyon ideges lettem, el is képzelhetitek! De mielőtt panaszkodni kezdtem volna a webshopnak, ránéztem a dobozra, amin egy néhány emelettel feljebbi cím szerepelt és egy női név: Anemy.

Hogy hogy alakult ki az a véletlen, hogy Anemy sem nézte meg a címzést a dobozon, amikor átvette, nem tudom, de amire észbe kaptam, hogy előfordulhat, hogy akkor nála van az én dzsekim, már ott is állt az ajtóban. Mivel nemrég költöztem ide, még látásból sem ismertem a csajt, úgyhogy kissé izgultam, amikor megláttam, hogy ő csenget a dobozzal a kezében. Na de kellett az a kabát, úgyhogy nem volt mit tennem, beengedtem. És vele együtt az elkövetkezendő hónapokban beengedtem egy teljes baráti társaságot és egy új hobbit az életembe. Voltam olyan peches, hogy egy megrögzött, hazai termékeket támogató, Sixgear rajongó csoporttal barátkoztam össze, akiknél ugyebár már azzal megszereztem az első plusz pontot, hogy én is a kedvenc márkájukat választottam. Könnyen befogadtak maguk közé, nagyon barátságosak voltak és hamar megtaláltam a helyemet közöttük. Én lettem a házi grafikusuk, aki logót készített a baráti társaságnak, aki kezeli a közösségi médián a csoportunkat és az eseményeinket, valamint aki pólókat és stickereket tervez belső használatra. Ez így felsorolva, természetesen úgy hangozhat, mintha kihasználnának, de gyorsan jelzem, hogy ilyesmiről szó sincs. Tényleg igazi barátokra leltem, ráadásul néhány hónap múlva Anemy is lentebb költözött néhány emelettel. Néha azzal viccelődöm, hogy a futár igazából Cupidó volt, csak nyilak helyett a dzsekikkel ejtett minket szerelembe.