Kicsi koromtól kezdve mindig tele voltam meglepetésekkel, a környezettemnek egy pillanatot sem kellett úgy eltöltenie, hogy valami miatt ne kelljen rajtam csámcsognia. Ez mondjuk soha nem érdekelt engem, én úgy nőttem fel, hogy soha nem vettem figyelembe mások ócsárló véleményét, csak a hasznos, érvekkel alátámasztott kritikát. Persze voltak dolgok, amiket az évek alatt megszoktak, például azt, hogy mindig is rövid hajam volt, vagy azt, hogy vonzódom az elektronikus dolgokhoz. Aztán már meg sem lepődtek, amikor informatika szakra mentem egyetemre és ezután, amikor weboldalfejleszőként helyezkedtem el. A családomban az igazi meglepetést az okozta, amikor előálltam a vőlegényemmel. A hosszú évek alatt mindenki azt hitte, hogy homoszexuális vagyok, hiszen soha nem volt pasim (vagyis csak ők ne tudtak róla). Mindegy, tudtam, hogy ezt hitték, nekem meg semmi bajom nem volt vele, legalább tágultak az elfogadási határaik.

Tehát volt egy vőlegényem, aki később a férjem lett, aki szeretett főzni (velem ellentétben) és aki kivette helyettem a szülési szabadságot is. Mert születtek gyermekeink, mégpedig egyszerre kettő. A szülét nem viselt meg túlzottan, mert közben is boldogan el tudtam üldögélni a laptopom előtt és dolgozni. Maga a szülés természetesen nem volt valami könnyű, de azért természetes módon szültem meg mindkét gyerekemet, Gézát és Katát. Mindenképp engedélyt adtam rá, hogyha valami gond van, akkor császároljanak meg, de egyébként nem éreztem szükségét: tudni akartam milyen érzés szülni, ha már kilenc hónapot végig cipeltem két óriáscsecsemőt.

Amikor először mondta a nőgyógyász, hogy ketten vannak, azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. A nemüket nem kérdeztük meg, a születésük pillanatáig nem akartam tudni, csak tippelgetni, így sokkal érdekesebb volt. Na de, fel kellett azért rendesen dolgozni az információt, hogy egy tervezett gyerek helyett instant kettő érkezik. A férjem és én is tapasztalatlanok és fiatalok voltunk, fogalmunk sem volt a gyereknevelésről. Elkezdtünk hát dokumentumfilmeket nézni a témában, meg néhány könyvet is kiolvastunk közösen. Külön időt szántunk arra, hogy elsőszülött ikres szülök élményeit és tapasztalatait tanulmányoztuk át. Aztán valahol a negyedik, ötödik hónapnál akcióba léptünk és vásárolni kezdtünk. Az első dolog, amit beszereztünk, egy testvér babakocsi volt.

Fel sem merült bennünk, hogy külön babakocsit válaszunk, de gondolom ez másban sem szokott, ha ikrekről van szó. Egy magyar webáruház kínálatából választottunk babakocsit. Már régebbről ismertem az oldalt, mivel az unokatestvérem pár évvel ezelőtt szintén inden rendelt magának babakocsit, és mivel nagyon elégedett volt és folyton dicsérte a babakocsiját, úgy gondoltam, hogy nekünk is megfelelő lesz, ha innen rendeljük meg. Természetesen volt bennünk egy kis görcs, hogy mi lesz akkor, ha nem azt kapjuk, ami a képeken látható, de egyszerűen olyan minőségű márkákat árusít a webáruház, és nem névtelen kínai termékeket, hogy ez nem fordulhatott elő. Pontosan olyan babakocsit kaptunk, amibe bele szerettünk a képek és a leírás alapján a két gyerekünknek.

Egy Dorjan Butterfly ikerbabakocsi szettet választottunk ki, szürke és fehér színekben. Ez tűnt a legegyszerűbb színválasztásnak, hiszen a kis fehér rész könnyen tisztítható volt, a szürkén meg kevésbé látszik a mocsok, így sokáig úgy nézet ki a kocsi, mintha új lenne. Egyébként a nagyon népszerű Buterfly babakocsi ikerváltozata volt, felszerelve minden olyan csodával, amit az is tudott. Az unokatestvéremnek pedig pont olyan volt, szóval érthető volt, hogy egyből tudtam, hogy mi jót ígér ez a babakocsi. Először is nagyon erős kerekei vannak, és megerősített rugózással van ellátva a babakocsi, szóval nehezebb terepviszonyok között is jól szolgál. Na nem mintha hegyet mászni szerettünk volt a gyerekekkel, de hát mindenki tudja, hogy országunkban a járdák és az utak milyen állapotban vannak. Amikor elvittük őket sétálni, az egész felért egy túrával, és csak örültünk, hogy a jó rugózás miatt a gyerekek nem ébrednek fel a séta közben. A tolókar állítható magasságának azért örültünk nagyon, mert a férjem és én nem épp vagyunk egy osztályba sorolhatóak, ha magasságról van szó. A tolókar egyébként eco bőrrel van borítva, ami állítólag a bacilusok szempontjából hasznos, mivel kevésbé tapadnak meg rajta. Mondom én, hogy csupa hasznos tudás ez a babakocsi, azon kívül, hogy taszítani tudod benne a gyerekeidet.

Aztán ott van még az ötpontos biztonsági öv, amit szerencsére már legidősebb babakocsis időszakukban sem tanultak meg kikapcsolni a lurkók. Ez nekem mindig nagy félelmem volt, mivel voltam olyan tehetséges izgága gyerek kiskoromban, hogy egyszer egy forgalmas sétálóutcában majdnem fejjel kipottyantam a macskakövekre. Egy szembe sétáló nő hívta fel rá édesanyám figyelmét. Azt mondta anya, hogy ő már akkor tudta, hogy más vagyok, mint a többiek, hiszen az idősebb testvéreim soha nem csináltak ilyesmit, pedig ők is ugyanabban a babakocsiban nőttek fel, ugyanazzal a csattal. Kiskoromban mindig nevettem, amikor anya elmesélte ezt a sztorit, de leendő édesanyaként már igazán aggodalmaskodni kezdtem a téma miatt.

A babakocsihoz járt két darab mózes kosár, két darab sportos ülőrész és szintén két darab autós hordozó. Ez így tökéletes volt, hiszen minden évszakban, minden alkalomhoz és minden babafejlődési időszakhoz ki tudtuk választani a megfelelő részt, amiben a gyerekek jól érezhették magukat. Egyébként pedig a járás megtanulásában is nagyon sokat segített a babakocsi. A férjem, aki otthon maradt a gyerekekkel, nem tudta egyszerre mindkettőjüket járatni, hiszen a két kezével egy gyerek két kezét tudta volna csak fogni, ezért azt találta ki, hogy megállította őket a babakocsi mögé, megfogatta velük a két hátsó kereket össze kötő csövet és nagyon lassan elkezdte taszítani a babakocsit, közben pedig figyelte őket. Tudom, hogy ez veszélyes is lehetett volna, ha oda nyúlnak a kerékhez, de ha én bíztam a férjemben, ti is bízhattok benne: egy percre sem vette le a gyerekekről a tekintetét, és had ne mondjam, hogy abban a tempóban, ahogy két totyogó babával lehet haladni, igazán van idő lefékezni, ha valamelyik totyogó a kerék fele nyúl.

Amúgy volt még mindenféle csoda a babakocsihoz, mint például esővédő, szúnyogháló és pelenkázó táska. mindhárom dolognak nagy hasznát vettük, de főleg a szúnyoghálónak, mivel vizez területen élünk, vidéken, és elég sok gondot okoznak a kis élősködök. Nagy segítség volt nekünk ez a kocsi a gyerekek első néhány évében, könnyebbé tette az félelmeinket az ikerneveléssel kapcsolatosan.