Weboldal fejlesztőként legalább napi 8 órát töltök monitor előtt… na, persze, álmaimban! Az a legalább 8 óra a valóságban inkább 10-12. Gyakorlatilag az életem fele azzal telik el, hogy a számítógépem monitorát bámulom.

Ez különösebben nem zavart addig, amíg nem lettem családos ember. Feleség, gyerek, négylábú… és mindegyik engem akar! Elsőként a négylábú érkezett az életembe. Szerencsére ő ugyanolyan igénytelen, mint én. Legyen kaja, és néha valaki simogassa meg a fejét, ennyitől ő már elégedett. Másodikként érkezett életembe a párom (ha a gyerek jött volna előbb, az kérdéseket vetne fel), aki sajnos nem éri be annyival, ha a májkrémes kenyerem felét neki adom, aztán megvakarom a füle tövét. Végül megérkezett két és fél évvel ezelőtt a családba kislányunk, Adri, aki az összes figyelmemet igényli, akár dolgozom éppen, akár nem.

A programozói lét egyik áldása (és olykor átka), hogy a munka otthonról végezhető. (Vagy bárhonnan, ahol ott a laptopom, és van internetkapcsolat.) A feleségem viszont fogászati asszisztens, amit sajnos nem lehet otthonról művelni, ezért ő eljár dolgozni, mint egy felnőtt ember. Cserébe én napközben háziasszony és dadus vagyok, éjjel pedig próbálok dolgozni. Mivel éjszaka működik aktívabban az agyam kreatív fele, ezért szeretek inkább éjjel dolgozni. Ez viszont azt hozza magával, hogy délelőtt sokáig alszom… aludnék… ha nem ugrálna a fejemen egy ötven kilós rottweiler és egy tizenöt kilós gyerek.

Reggelente, miután mindkettőjüket megetettem (jobb esetben a kutya kapta a tápot, és a gyerek a gabonapelyhet), elvégzem a napi teendőket (bizony, férfiként simán elmosogatok és a mosókonyhát is úgy használom, mint aki erre született), aztán leülök a laptopom elé, és megpróbálok dolgozni. Ez persze sosem sikerül, de azért próbálkozom kitartóan.

Ilyenkor Adri az ölembe telepszik, és nézi, hogy mit csinálok. Meg sem szólal, csak megbabonázva bámulja a monitort, amin nincsenek csillámpónik, sem éneklő zsiráfok, csak véget nem érő kódsorok. Fel nem foghatom, hogy miért szórakoztató ez neki, mégis minden délelőtt ez a forgatókönyv. Leülök, és már jön Mici nyuszival a kezében, hogy „Apa, dódozsunk?”. Ez az ő változata a „dolgozunk”-ra.

Úgy döntöttem, hogy veszek neki egy gyermek laptopot, kíváncsi voltam rá, hogy a számítógép bűvöli el ennyire, vagy az, hogy velem lehet. Mivel a jelenlegi teendőim mellett nincs időm végigjárni a játékboltokat, ezért mindenképpen webshopból akartam megrendelni Adri első „számítógépét”. Nem vagyok az a típus, aki túl sok energiát fektet a böngészésbe, mielőtt döntést hozok és megvásárolok egy terméket. Általában az első terméket megveszem, amit találok és megfelel az igényeimnek. Ez egészen addig így volt, míg meg nem tudtam, hogy apa leszek. Bármilyen babaholmit kellett venni, mindent napokig tartó kutatómunka, tudományos kiértékelés, majd a feleségemmel folytatott meetingek előztek meg.

A gyermek laptop esetében nem volt szükség erre a körre, mert hamar rábukkantam egy szimpatikus online játékboltra, ahol többféle játék laptopot is árulnak kifejezetten Adri korosztályának. A felület nagyon felhasználóbarát, a kiválasztott játékot gyorsan és egyszerűen meg tudtam rendelni, amiről visszaigazoló emailt is kaptam. Néhány nap elteltével a futár már hozta is a csomagot, utánvéttel fizettem ki a vételárat és a szállítási költséget.

Figyelünk rá, hogy ne kényeztessük el Adrit, nagyobb ajándékot csak alkalmakkor kap, de képtelen voltam kivárni a következő szülinapot vagy karácsonyt, muszáj volt már aznap este odaadnom neki, miután a feleségem hazaért. „Most már etetűl dódozsok?”, kérdezte először kétségbe esve, amiért neki mostantól egyedül kell dolgoznia. Megnyugtattam, hogy továbbra is együtt fogunk „dódozsni”, de mivel már nagy kislány, „dódozshat” egyedül is, ha akar. Mondanom sem kell, hogy lefekvéskor csak sírás és némi hiszti után sikerült elvenni tőle az új játékot.

Kíváncsian vártam, hogyan alakul a másnap délelőttünk. Vajon az új játék lesz az érdekesebb, vagy inkább most is az ölembe ül, amíg dolgozom?
Legnagyobb meglepetésemre hozta magával a játék laptopot, és azzal együtt ült az ölembe, rátette az én laptopom billentyűzetére, majd kérte, hogy ma ezen dolgozzunk mindketten, és hagyjuk az én laptopomat pihenni, mert biztos elfáradt a sok munkában. Adri teljesen beleszeretett az új játékába, és hosszabb idő után sem unt rá, ahogy a legtöbb zenélő, kattogó, műanyag vacakra, amit eddig kapott. Mici nyuszi már kizárólagosan alvótárssá degradálódott. A netről rendelt gyermek laptop az új sztár, és mindenhová velünk jön.