A férjem weboldalak fejlesztőjeként dolgozik, és nagyon okos meg tehetséges ember. Azt mondja mindig, a jó munkáért meg kell szenvedni, és ő ezt tette, amikor a szakmáját választotta. Szerinte a világ nem csak jó és rossz dolgokból áll, hanem unalmasakból és izgalmasakból is, de az unalmas sosem egyértelműen rossz, mondjuk a lélegeztetés is unalmas a fizikai dimenzió szempontjából, hiszen egy ismétlődő mozdulatsorozat, de mégis jó dolog, elvégre valaki életét mentheted meg vele. Ő unalmasnak találta a munkáját alapvetően, viszont abszolút jó dolognak, mert mások oldalát tehette szebbé, örömet okozva ezzel az adott embernek. Ez a dolog persze nem egyenértékűként szerepelt az ő értékrendjében a lélegeztetéssel, de gyakran példálózott ilyesmivel, mert zavarta, hogy én unom a saját munkámat. Azt mondta, nagyon nem jó, hogy semmi örömöt nem látok benne, hogy irodai munkát végzek, és szerinte is több van bennem. Azt mondta, fogadjunk, hogy túl bátortalan vagyok ahhoz, hogy valami nagyobb kihívás elé nézzek. Másnap reggel bementem a munkahelyemre és fölmondtam.

Másnap kezdhettem a következő munkahelyemen. Kisegítőként dolgozhattam egy öreg házaspárnál, akik kiegészítő jövedelemként szabadtéri fesztiválokon árultak egy kis placcon házi készítésű ételeket. Nagyon szerették ezt dolgozni, mert változatos volt, beszélgethettek emberekkel és főzőcskézhettek közösen, ez volt az egyik kedvenc időtöltésük. Nekik segítettem mindenfélében: ha kellett, takarítottam, ha kellett, telefonáltam az étel kiszállítását illetően, Kovács Béla bácsi és Judit néni remekül megfizettek, közel annyit kerestem a segítséggel, mint amennyit az irodai fontoskodással. Egy nap aztán nagy pánikban hívtak késő éjszaka, hogy elfogyott a gázpalack, nem tudják, mi legyen. Ők azzal főztek a bódéban, azt mondták, sokkal egyenletesebb gázmennyiség áramlik úgy, finomabb lesz úgy az étel, jobb lesz a minősége. De ha nincs gáz, akkor egyáltalán nincs étel. Elfogyott, nem figyeltek rá – valahogy oldjam már meg a helyzetet. A körmöm lerágtam a tövéig, de biztos voltam benne, hogy meglesz a megoldás. Férjem elégedetten vigyorgó arcát láttam magam előtt, ahogy azt taglalja, hogy az izgalmas nem mindig jó, például egy rapszodikus kapcsolat, na, az sem túl boldog dolog, mármint filmen meg a televízióban lehet, de megélni, azt kétli. Szóval egy rapszodikus kapcsolathoz hasonlítottam akkor a gázpalackkal való viszonyomat. Mindenesetre beírtam a keresőbe, hogy „gázpalack eladó árak”, és kijött egy elég megbízhatónak tűnő oldal, a gazpalackfutar.com. Reménykedtem benne, hogy jó lesz, elég nagy volt a választék és elég kedvező áron, szóval rendeltem. A kiszállítás könnyen megvolt, aztán a kocsimban vittem ki a szabadtéri bódéba Juditnak és a bácsinak a gázpalackot. Jó nehéz volt, míg elcipeltem nekik, azt hittem megszakadok, de végül is sikerült. A házaspár nagyon boldog volt, összecsókolták a fejem, hogy ilyen ügyesen és rátermetten megoldottam a problémájukat. Mondtam, hogy örülök, hogy most már rendben, de azért megkértek, hogy várjam meg, míg kipróbálják, ettől a cégtől még nem rendeltek.

Az aprópecsenye sokkal finomabb volt a gázpalackfutár gázpalackjával. Judit is meglepődött, Béla bácsi annyira nem, azt mondta, ő egy ideje már szemezget a céggel, mert a barátai ajánlották neki, és azt gondolta, hogy valóban jó lenne kipróbálni, de még nem volt bátorsága hozzá. Aznap a vendégek is sokkal elégedettebbek voltak, én meg egy hétre ingyen ebédelhettem a bódéban. Örültem a kedvezménynek, s mikor megkérdezte Béla, hogy mit kell beírni a keresőbe, hogy kiadja az oldalt, ahonnan rendeltem a palackot, mondtam neki, hogy csak lazán annyit, hogy gázpalack eladó árak.

A férjem ölébe kuporodtam a nap végére, elmeséltem a kalandjaimat, ő pedig büszkén adott puszit a homlokomra.